Verőce története

Verőce területe már az őskortól lakott. Itt hagyta nyomait a kelta, a római kultúra. Fontos római kori építmény, egy hídfőállás romjai láthatók a falu határában, a Duna-parton.

A honfoglaló magyarok igen korán letelepedtek ezen a vidéken. Az Árpád-házi királyok korában, amikor az udvar először Esztergomban, majd Visegrádon székelt, fontos hely lehetett, neve ugyanis szláv vagy palóc eredettel "kaput" jelentett. Lehetséges, hogy a Börzsöny hegység várait és vadászterületeit "Verőce kapun" közelítette meg az udvartartás.

Más forrás szerint nevét Verőce patakról kapta, aminek jelentése: olyan víz, melyben sok az örvény. Az Anjouk korában is jelentős szerepe volt a falunak. A hagyomány szerint Nagy Lajos királyi nyaralót építtetett a Duna partján. Mátyás király fát ültetett a falu határában, ez az öt évszázados tölgy ma is látható az Express tábor területén. A falu virágkorát a XV. században élte mezővárosként. Vásárjoga ugyan nem volt, mégis népes vásárokat tartottak a faluban.

A török megszállás idején, a tizenötéves háború egyik nagy ütközete játszódott le itt. Miksa főherceg csapatai 1597-ben Verőcén arattak diadalt Mohamed basa török hadai felett. A török hódoltság után a Felvidékről visszatért magyarok, idetelepített németek és szlovákok együttesen fogtak hozzá a település újjáépítéséhez. 1786-ban szénbányát nyitottak a községben, de a bányaművelés csak néhány évig tartott.

A XIX. század elejétől Verőce gazdasági lehetőségei csökkentek, Vác egyre jelentősebb lett, a megépülő vasút bekapcsolta a környék kis falvait, így Verőce piaci helyzete romlott.

A XIX. század végén történt szőlőpusztulás is igen érzékenyen érintette a községet. Ebben az időben azonban feltűntek a városi nyaralóvendégek, a zöldség, gyümölcs, tejtermék és baromfi helyben piacot talált, és munkaalkalmak teremtődtek a nyaralók ellátására. 1925-ben cserépüzem épült a községben, melyben 4 éven át dolgozott Gorka Géza (1894-1971), a később híressé vált, Kossuth-díjas keramikus művész.

Munkásságát leánya, Gorka Lívia folytatta, aki az apai hagyományok mellett az asszimetrikus, amorf edények mestere. A településen kulturális pezsgés indul meg, mivel sok művész választotta pihenőhelyéül a falut, pl. Ady, Móricz, Kodály, Kodolányi, Kosztolányi, Karinthy Frigyes és még sokan mások.